Kocsordi Nagy Béla (1946- ): Levélféle a Mikuláshoz

kocsordi Nagy Béla (1946 - )

Levélféle a Mikuláshoz




Nem tudhatom... el késtem - e Lapp-földre a levelemmel!?
Beleírtam néhány kérést, mire vágynék vén fejemmel!
S azt sem tudom, van - e módja teljesítni afféléket...
amiket egy magamfajta, Mikulástól szépen kérhet?


Legelőször... telet kérnék s nemsokára, jó sok hóval!
Úgy, ahogy volt valamikor, vastag jéggel, zimankóval…
Legyen veres fülünk, orrunk, s kopogjon a csizmánk orra!
S reggelente legyen okunk...
egy jó findzsa forralt borra!


S ne feledje azt a zsákot a szánkóra odatenni ...
miben ott van a késztetés... gyerekkorba visszamenni!
S belőle majd el - el szórni eme régi Pannon-földön,
Hátha jobb lesz majd a kedvünk, s tőlünk kérnek mások kölcsön...


Kérnék bizony egyebet is! Békességet, jó nagy zsákkal!
Hátha jobban szót értenénk szomszéddal és volt baráttal!
S ha a szánon maradt még hely a rengeteg játék mellett,
Jó lenne még újabb két zsák... emberségnek, s szeretetnek...


S hogy ha erre visz az útja, szállás... nálam biztosítva!
Megpihenhet, és ígérem: gondom lesz a szarvasokra!
És amikor visszaindul, lesz parola, s köszönő szó,
S iszákjába’ finom falat, meg egy üveg... papramorgó!



Pupákfalva, 2018.11.19. kocsordi Nagy Béla