Tamásfalvi Hanna (2001-):
Gyémánt Mikulás
Pirospozsgás
arccal jössz el hozzám
Nem zavar a
hideg, a havazás
A
rénszarvasok fürge szánján
Ahonnét
mindent belátsz:
Tudod szívem
titkos vágyát,
És elhozod
hiányzó ajándékát.
Fehér
hópelyhekkel érkezel
Csillámporral
kevered be,
Fénylő
arannyá teszed a légteret
Nagyszakálladat
mosolyod tartja
Életkedved
új erőt ad
Gyermeknek,
felnőttnek, a világnak.
Zöld
fenyőfa, sok-sok dísszel
Pattogó,
parázsló kemence mellett,
De üres a
szoba, amíg Te
Nem kúszol
be a kéményen.
Mikulás, Mikulás
gyere!
Minden
családban ott a helyed!
Szürke
hétköznapokban
Az emléked
velem marad
Ott lesz a
tudatomban
Az a dicső
nap,
Amikor a
Mikulás meglátogatta
A gyermeket,
aki voltam.
Hiszen
minden zöld gyümölcsből
Érett lesz
egyszer.
Ugyanígy az emberből:
Felnőtt lesz
idővel
Az
emlékekből szőtt
Köntösben
mesél majd gyermekének.
Rózsaszín
tekintetek
Álmokban élő
szemek
Találkoznak
majd enyémmel,
Ha
megemlítem nevedet:
Hogy, hogy
szerettél engem,
Mosolyoddal
decemberben.
Gyémánt
Mikulás
Mindig eljött
hozzánk,
De
fenyítőpálcáját
A küszöbre
hagyta rá
Engem nem
dorgált, bár
Nem
érdemeltem glóriát.
Majd jön a
sárga fény
Új ének, újév
Lassan
búcsúzik a tél,
De a Mikulás
arcképét
Szívem őrzi
becsként,
Mint egy
térkép:
Út vissza a gyermekkorba
A legszebb
napokba
Amikor a jég
sem volt probléma
Gyémántnak
láttam
A vizet
megfagyva alattam
Elneveztem
Mikulásnak.
Gyémánt
Mikulás!
Tavasz, tél,
ősz vagy nyár
Látlak a
holdfény pajzsán
Kincsed
szórod hozzánk puhán
A pázsiton
játszik az árny,
Mint az égen
a Gyémánt Mikulás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése